Az elmúlt 2020-as év számos új alkalmazást adott nekünk, amiket meg kellett tanulnunk. Voltak olyanok, amik a semmiből tűntek fel. Mások letűntek, és vesztesként kikoptak a napi használatból. A számos új felület megtanított alkalmazkodni, naponta újat tanulni. Belemerülni a digitális világba. Olyanoknak is, akik eddig viszolyogtak az okos eszközöktől. Vajon az Adaptive experience segíthet ezen?
Hangzatos neveket hozott az elmúlt 10-15 év, amikor sorra jelentek meg az okos képernyők. Olyan felületeket kellett készíteniük a designereknek, amik intuitívak. Ezen a téren sokat köszönhetünk az Apple-nek, ahol mindig is fontos volt a jó kezelhetőség. Mára etalonnak számítanak az iránymutatásaik. Nyugodt szívvel támaszkodhatunk a vizuális megjelenítési rendszereikre. A színek, formák, mozgások kognitív hatásaival sokat kísérleteztek, hogy tökéletes élményt nyújtsanak.
Megismertünk foglamakat UX (User Experience), CX (Customer Experience), ami mind azt szolgálta, hogy a felhasználó minél jobban része legyen egy termékenek, és a termék szolgálja ki az igényeit. Minél egyszerűbb módon. Ez jóval korábbra nyúlik vissza, a II. világháború időszakára.
Vannevar Bush az 1930-es években a “memex” ötletével állt elő, ami tuljadnoképpen egy személyes könyvtár (tároló) víziója volt. 1945-ös publikációja utána azonban hamar felismerte, hogy az emberi elme nehezen fog megbírkózni a rendelkezésre álló elképesztő méretű adatmennyiséggel. Élete során azon dolgozott, hogy az ember-gép minél természetesebb harmóniáját, és együttműködését megalkossa. Egy ilyen következmény volt az egér.
Mi az Adaptive experience?
A termékek, felületek tervezői sok ezer munkaórát töltenek el vele, hogy felhasználóbaráttá, szerethetővé tegyék azt a majdani felhasználóknak. A szoftverek előnyben vannak a fizikai társaikhoz képest, hiszen aránylag könnyen módosíthatóak. Fizikai terméknél jó példa a személyre szabhatóságnak, amikor pl. az autó színét mi válaszhatjuk ki. A kárpitozást. Milyen extrák legyenek az autónkban. Úgy érezhetjük, hogy van beleszólásunk. Valamelyest egyedivé tehetjük. Ezért még fizetünk is többletet. Tehát igény van a testreszabhatóságra.
A szoftverek terén ez valamelyes könnyebb. A Google keresőnk megtanulja a témáinkat, és azokat helyezi előbbre a találati listában. Olyan cikkeket kapunk, ami az érdeklődési körünknek megfelel. A chat alkalmazásunk háttérszínét beállíthatjuk.
Ezek alig észrevehető apróságok, de mégis megszemélyesítik az igényeinket.
Az kevésbé látható trend, hogy egy alkalmazás felületét szabhatnám a magam igényeire. Annyi felülettel kell már kapcsolatba lépnünk. Csak beszélgetésre van 5-6 db, amit használok magam is. Naptárak. Képszerkesztők, stb.
Eljön-e az idő, hogy az engem érdeklő funkciókat tegyem fel egy felületre, a többit pedig rejtsem el?
Az alkalmazások között váltva ugyan ott találjam meg a kedvenc funkciómat, amit minden alkalmazásban ugyan onnan érek el?
Át tudom-e mozgatni az ikonokat? Az ismerőseim listáját magam rendezhetem, hogy mit lássak?
Ezek ugyan ellent mondanak a tervezők terveinek, hogy egyedi felületet készítsenek. Mégis, felismerhető legyen a funkció, egyértelmű legyen.
A funkció szempontú megközelítés
Tovább boncolgatva az Adaptive experience kérdését, az ilyen újításnak a célját kell megvizsgálni. Mit ad ez hozzá az élményhez? Egyszerűsít? Könnyít bármit is? A Virtual Reality vagy Augmented Reality kifejezetten egy ilyen terület.
Van-e igény olyan eszközre, ahova be van kötve az összes pl. chat alkalmazás. Én nem feltétlenül azt akarom megmondani, hogy melyikkel érem el az ismerősömet, csak hogy küldjek neki üzenetet. Lehet-e valamilyen szempont alapján a legrelevánsabb csatornán elküldeni?
Vagy pl. a képeim szerkesztése. Minden app egy kicsit egyedi, mindegyik másban erős. Tudom-e úgy használni ezeket a funkciókat, hogy összesíti egy felületen a beállításokat az összes telepített app közül? Hogy melyik tud vicces szemüveget rátenni, vagy a hátterét megváltoztatni, nem lényeges. Valamelyik végezze el nekem.
Az, hogy egy ilyen gondolkozás elindul-e, nem tudom. A 2021-es év viszont további kihívásokat fog tartogatni számunkra, hogy a virtuális világban elmerülve hogyan fogunk tudni könnyedén eligazodni. Nem a húszonéves korosztályról van csak szó. Gondolni kell a korosztályok skálájának másik végére is. Ne elidegenedés, hanem egyre jobb bevonásuk legyen a kitűzött cél. Létezik erre W3C ajánlás, amit érdemes lesz 2021 során egyre szorosabban követni és beépíteni, hiszen új felhasználókat nyerhetünk meg általa.
Borbély Viktor vagyok, több éves Projekt menedzsment tapasztalattal. Szabadúszóként Flutter és a Spring Boot vagy Firebase Backend alkalmazások tervezését és megvalósítását végzem.
Dolgoztam több vállalatnál, az autóiparon (Continental, Valeo), a távközlésen (Ericsson) át a mobil fejlesztésig (Combit zRt. – Grepton Csoport).
Amikor együtt gondolkozásra van szükség, mindig van egy ötletem, amivel előremozdítom a megoldást. Szívesen mentorálom a körülöttem lévőket.